– Óriási lökést adott nekünk a közönség, hálásak vagyunk érte. Az első percekben egy kicsit tompává tett minket az a hihetetlen atmoszféra, de gyorsan megszoktuk, és a továbbiakban már az előnyünkre tudtuk fordítani. Élveztük a játékot, és egy csepp kétségünk sem volt afelől, hogy meg tudjuk nyerni a finálét – kezdte visszaemlékezését Huff Zsuzsanna, a Hungerit akkori kapusa.
Kíváncsiak voltunk, hogy az 1993-as BEK-döntőben szerepet kapó nyolc játékossal mi lett. A nyugdíjas éveit élvező edző, Tóth Gyula lányai Olaszországban telepedtek le: az olasz színekben 2004-ben olimpiai bajnoki címet szerző Noémi – vízilabdás férjével és ikerpár fiaival – a Nápoly közelében lévő Capuában él, ahol a család egy uszodát üzemeltet, Gabriella pedig Palermóban egy bárt vezet. Az olasz vonalat képviseli még Stieber Mercédesz és Rafael Irén is, előbbi Imperiában edzősködik, utóbbi pedig Bresciában személyi tréner. Huff Zsuzsanna biológia és technika szakos tanár Csongrádon, Szamocsi Csilla is pedagógus lett Szegeden, Rónaszéki Ildikó pedig Hódmezővásárhelyen óvónő. Egyedül Vincze Edit maradt a Kurca-parton, aki a Szentesi Városi Úszó Club vezetőedzőjeként dolgozik.
Ő volt az egyik főszereplő, a jegyzőkönyvben is kiemelték, bravúros védésekkel segítette az együttest a BEK-trófeához. – Egy-két védés bevillan, de őszintén szólva teljes részletességgel nem tudnám elmesélni a jeleneteket, mert ilyenkor kizárólag a labdára koncentráltam. Segített a védekezésünk is, ami nagyszerű volt. A meccs után óriási ünneplés vette kezdetét, rengeteg virágot kaptunk – nosztalgiázott Huff.
Rajta kívül Szamosi Csilla és a csapatkapitány, Vincze Edit is lehetőséget kapott a találkozón azok közül, akik nemcsak fontos játékosok voltak, de egyben a szentesi női vízilabdacsapat alapítói is. Ők már az első edzésen is ott voltak tíz esztendővel korábban. Egy évtized alatt tehát az alapoktól kezdve eljutottak Európa trónjára.
– Fantasztikus belegondolni, hogy a kezdetektől a csúcsra jutásig ott voltunk. A mozgás iránti vágy és a baráti kapcsolatok vittek le minket az uszodába, jó bulinak tűnt, nem gondoltuk, hogy ez lesz belőle. Két évvel később aztán kiírták az első női Európa-bajnokságot, ekkor kezdett komolyodni a dolog, hiszen a válogatottság lehetősége óriási motiváció volt. Ettől még a vízilabdázás ugyanazt jelentette, mint az elején, vagyis azt csináltuk, amit szerettünk, ettől mesés igazán ez a siker – véli Huff, aki mellett Tóth Noémi, Stieber Mercédesz, Vincze Edit, Rafael Irén, Rónaszéki Ildikó és Szamosi Csilla is már Európa-bajnok volt az 1993-as csapatból, hiszen 1991-ben a magyarok nyerték a kontinensviadalt, majd a BEK-győztes szentesiek közül Huff Zsuzsanna, Rafael Irén, Stieber Mercédesz, Tóth Gabriella és Tóth Noémi 1994-ben világbajnok lett.
A döntőn nem kaptak szerepet, de a Hungerit 1993-as keretének még tagja volt Kádár Noémi, Sipos Edit, Sipos Anett, Sipos Ivett, Erdőháti Nagy Anett és Debreczeni Beáta.
Hungerit Szentesi SC–GS Orizzonte Catania 6–5 (0–1, 2–0, 2–1, 2-–3)
Női vízilabda BEK-döntő. 1993, február 14., Szentes, 2000 néző. Vezette: Bajenau (román), Sztavroplulosz (görög).
Hungerit-Szentesi SC: HUFF – Tóth N., Rónaszéki 1, VINCZE 1, Rafael 1, Tóth G., STIEBER 3. Csere: Szamosi. Vezetőedző: Tóth Gyula.
GS Orizzonte Catania: CONTI – Da Campo 1, Vaillant, VINCI 4, Mazato, Virri, Picciono. Csere: Delvoca, Conson. Vezetőedző: Mavgero Maro.
