Komplex munka, sikeres őszi szezon a női szakágban – Interjú Tóth Gyulával, a Valdor Szentes vezetőedzőjével

Tíz bajnoki fordulót követően megkezdődött a téli szünet női pólósaink számára. A Valdor Szentes együttese sikeresen abszolválta a Magyar Kupa selejtezőinek küzdelmeit ezt követően a bajnoki pontvadászat is elstartolt a lányok számára. Jelenleg 10 ponttal a 6. helyen zárta az alapszakasz első körét a csapat. A keretet érintő változásokról, a szezonról, az elmúlt hónapok munkafolyamatáról, valamint a nyáron megreformált új női szakági rendszerről beszélgettünk Tóth Gyula vezetőedzővel.

 

Kérlek, mindenek előtt ugorjunk vissza néhány gondolat erejéig a nyári időszakra, amikor megkezdtétek a munkát a kerettel, és beszéljünk egy kicsit a csapatot érintő változásokról.

 

Úgy indultunk el a nyáron, hogy 8 játékos távozott, ami bármilyen csapatot tekintve egy hatalmas terhet jelentő tényező lenne. A mi esetünkben ez hatványozódott, mert nincs nagyobb létszámú a felnőtt csapatba beintegrálható közvetlen utánpótlásunk. Itt elsősorban az ifi korosztályra gondolok. Jött azonban a segítség, és négy már felnőtt korú játékost szerződtetünk, akik közül tavaly ketten még ifi korúak voltak, gondolok itt Lengyel Dorkára, és Obrácz Julira. Továbbá Molnár Daniella érkezett hozzánk a Győr csapatából. Ő egri nevelésű vízilabdázó, még Csengével (Tóth Csenge) játszottak együtt. Egy nagyon jó fizikai adottságokkal rendelkező védekező játékos. Zöld Tamara a negyedik hozzánk igazoló játékos, center posztra érkezett. Ő tatabányai nevelésű játékos, ami mindig jó előjel, mert Zantleitner Krisztina keze alól kikerülő vízilabdázók kiváló képességekkel rendelkeznek, ahogy Tamara is. Egykoron korosztályos válogatott volt, a III. kerület együttesétől igazoltuk le.

 

Milyen koncepció jellemzi a Szentesi VK női szakágának jelenlegi képzését?

 

Amikor körülbelül egy éve Kis Gábor felkért a felnőtt csapat vezetésére, elkezdtünk kidolgozni egy női szakági rendszert, melyet visszamenőleg is, egészen a 8 éves korosztályig alkalmazunk. Az utánpótlás korosztály edzője, a felnőtt csapat másodedzője, és a stáb egyik legfontosabb tagja, a legnagyobb segítségem Tóth Csenge, a lányom. Ezúton is nagyon köszönöm a munkáját.

Vida Peggi szárazföldi edző segítségével, megkezdődött a lányok szárazföldi sportágspecifikus kiegészítő gyakorlatokkal és mozgáskultúrával való képzése. Úgy gondolom, erre nagy szükség van, főleg a fiatalabb korosztályoknál, és úgy érzem, bevált a dolog, nagyot léptünk előre. Csatlakozott hozzánk Horváth Tamás is, mint kapusedző, aki nagy segítségünkre van, ezúton is köszönjük a munkáját. Brávik Fruzsit nem hiszem, hogy be kell mutatnom bárkinek is, világbajnok vízilabdázónk segítségével a centereink úgy vélem, a legkiválóbb képzést kapják tőle minden korosztályban.  Fontosnak tartjuk a prevenciót is, így Szin Roland gyógymasszőr és Keller Bianka gyógytornász is azért dolgozik, hogy a lányok a lehető legjobb formában ugorjanak vízbe. Nagyon segítőkészek és bármikor számíthatunk rájuk. Így épül fel a stáb.

Ezt követően következett a meglévő korosztályok képességek menti rangsorolása. Ez lehetővé tette, hogy az edzéseket ne korosztályonként, tartsuk, hanem a játékosok tudásszintjei alapján. Harmadrészben pedig nagyon fontosnak tartom, hogy a női szakágon belül a játékosok és az edzők egy CSAPATként funkcionáljanak. Ez azért is fontos, mert a legfiatalabb korosztály adja a rendszer alapját, velük kezdődik az építkezés. Úgy érzem, ez elősegíti azt, hogy a jövőben sokkal rugalmasabban tudjuk beépíteni a fiatal játékosokat az idősebb korosztályok együtteseibe, vagy adott esetben a felnőtt csapatba.

Az elmúlt évek utánpótlás eredményei  – mondhatom – hogy egy kiváló bázissá tették Szentest a női vízilabda térképén, és szerencsére sok fejlődni kívánó lány választja ezt a klubot az ország ezen régiójából, vagy adott esetben más tájegységéről is. Ezzel természetesen adódik egy újabb feladat, hogy vigyázzunk is a gyerekekre. Minden időben fennálló kapcsolatot tartunk a kollégiummal, az oktatási intézményekkel és természetesen a szüleikkel is, így ők bátran merik ránk bízni a gyermekeiket.

 

Hogyan mutatkozott meg ez az új szemlélet a gyakorlatban?

 

Ez egy óriási feladat volt, hiszen a lányok nem voltak hozzászokva ilyen szintű fizikai terheléshez. És persze csak úgy terhelhető egy sportoló fizikálisan, ha ezzel arányosan mentálisan is fejlődik. Erre is kiemelt figyelmet fordítottunk. Egy hónappal korábban kezdtük az edzéseket. Amíg más még a nyáron pihent, addig ezek a lányok már megkezdték a munkát és a felkészülést. Délelőtt szárazföldi és technikai edzéseket tartunk, délután pedig a terhelhetőség kapja a fő szerepet. Én úgy érzem ez a rendszer jól indult el, ám, mint mindenhol, itt is szükség van a finomhangolásra, ami a közeljövő feladata lesz.

 

Megfogalmazódott-e bennetek bármilyen cél az idei szereplést illetően a felnőtt csapat tekintetében?

 

A játékosok állítottak fel maguknak egy célt, amihez én maximálisan asszisztálok, mégpedig, hogy azt a helyet érjük el a tabellán – ahol egyébként jelenleg is állunk – amivel kivívhatjuk a nemzetközi porondon való szereplés jogát. Az éremnek azonban két oldala van, nyilván egy ilyen lehetőség a sok pozitív velejárója mellett, több mérkőzéssel, magasabb koncentrációigénnyel jár, és alapvetően az élet minden területén több feladatot ró a lányokra. Ezt a célt a csapat állította fel, a klub oldaláról ilyen nyomás egyáltalán nem terheli őket, részünkről az elsődleges szempont a fejlődés és a csapat építése.

 

 

A tétmeccsek sorozata a Magyar Kupával kezdődött. Hogy emlékszel vissza a selejtezőkre illetve a negyeddöntős párharcra?

 

A sorsolás szerintem szerencsésen alakult számunkra abból a szempontból, hogy mindkét ellenfelünk vendégként szerepelt nálunk a felkészülési szakaszban pont akkor, amikor lezajlott a Kupa selejtezőinek sorsolása, így hárman egymás között meg is beszéltük, hogy egy napon játszuk le ezeket a mérkőzéseket.

A III. kerület a tavalyi év jó szereplése után az idei évben nemzetközi porondon is szerepel, és bátran mondhatom, hogy az egyik riválisunk. Az első mérkőzést velük játszottuk, majd olyan szempontból nehéz volt a helyzetünk, hogy a találkozót követően maradtunk is a vízben, és jöhetett a második összecsapás. A Tatabánya egy okos, célratörő tudatos vízilabdát játszó, csapat és ezt meg is mutatta azon a találkozón.

Nagy dicséret illeti a lányokat, mert fegyelmezett vízilabdát játszottak annak ellenére, hogy még nagyon a szezon elején voltunk. Nem volt egy általános taktikánk sem, még csak érlelődött ez a csapat, kevésbé ismerték egymást a lányok, de örülök, hogy szép sikerrel zártuk a selejtezőket.

 

Aztán megkezdődött a bajnoki pontvadászat, és azzal a Dunaújvárossal indult a szezon, akivel később a Magyar Kupa negyeddöntőjét is játszotta a csapat.

 

A Dunaújvárossal is találkoztunk a felkészülési időszakban, de ezek a meccsek nem festettek reális képet az erejükről, hiszen számos korosztályos és felnőtt válogatottjuk van, akik később kapcsolódtak be a munkába. Érezhetően a mi taktikánk, és elképzeléseink sem voltak még kiforrottak kesze-kusza támadások és védekezés jellemezték ekkor a játékunkat, ami megmutatkozott az első két bajnokin. Fel tudtuk mérni, hogy milyen edzettségi állapotban vagyunk és el tudtuk kezdeni felépíteni azt a játékrendszert, amit a III. kerület ellen már alkalmaznunk kellett. Ez volt az első olyan bajnoki ahol – mostmár utólag elárulom – a 3 pontért mentünk. Viszont az UVSE ellen megsérült Zöld Tamara a csapat centere, és igencsak nehéz helyzetbe kerültünk. Tamara nagyon nagy fejlődésen esett át a szezon rajtától kezdődően, és ezúton is szeretném megköszönni Brávik Fruzsi munkáját, aki világbajnok centerként mentorálta őt. A hiánya azonban arra késztetett bennünket, hogy nagyon rövid idő alatt átszervezzük a játékunkat. Be kellett vetnünk a legfiatalabbakat, adott esetben a 14 éves Dömsödi Dönízt ezen a poszton. Meg kell hagyni ez egy nagyon kockázatos dolog. Ennek ellenére azt gondolom, az egész csapat pazar munkát végzett és talán az utolsó támadáson esett ki a zsebünkből a 3 pont. Nem tudtuk megismételni azt a bravúrt, amit a Magyar Kupa alkalmával, viszont azt érzem, hogy ez az eredmény egy nagyon pozitív mentális lendületet adott a csapatnak.

 

Majd jött egy hazai BVSC elleni összecsapás, ami számomra nagyon emlékezetes maradt, mert egy kiváló találkozót láthatott, aki kilátogatott az uszodába.

 

Nagyon jó mérkőzés volt. Igaz 6-1-re vezettek az első negyedben, de az azt követő 3 játékrész nagyon szoros játékot hozott 1-1 gólok döntöttek, talán még volt egy döntetlennel záródó játékrész is. Tizenöt emberelőnyös szituációt alakítottunk ki, sajnos ezek több mint felét nem tudtuk gólra váltani, amin a jövőben dolgoznunk kell. Egy egészen jól összeszokott játékkal, még mindig stabil centerjáték nélkül azt gondolom, meg tudtuk lepni a BVSC-t. Úgy érzem, ezen a meccsen az jött le mindenkinek, hogy komolyan kell venniük bennünket.

 

A novemberi időszak egy három mérkőzéses győzelmi sorozatot hozott a csapatnak, a Tatabánya, a Szeged és a KSI ellen is 3-3 pontot szereztetek.

 

A Tatabánya meccs mindig egy mumus. Mindig benne van a levegőben, hogy nagyon-nagyon nehéz lesz a pontszerzés ellenük, azonban most biztos voltam benne, hogy megszerezzük a 3 pontot. Az idősebbek nagyon izgultak, a fiatalabbak amolyan fiatalos lendülettel „mentek a csatába”. Igazi csapatmunka volt, egy nagyon szép mérkőzésen tudtunk győzni. Ez amolyan előszobája volt a hazai Szeged elleni rangadónak. Hasonlóan hozzánk, a gyors bemozgások, és az erős centerjáték jellemzi az ő játékukat is, és meg kell, hogy valljam, megleptek bennünket a kemény, szoros emberfogással és egy jó zónavédekezéssel. Ettől függetlenül végig uraltuk a mérkőzést, de nem volt könnyű meccs, becsületes győzelmet arattunk.

Egy hét múlva pedig utaztunk a KSI-hez. Ahhoz az újonc csapathoz, aki 5 méteres párbajban pontot „lopott” a III. kerülettől és a Tatabányától is. És bennünket is nagyon megizzasztottak. Egy fiatal, dinamikus csapat az övék, nagyon jó szakmai háttérrel és jól képzett szakmai utánpótlással. A lányok bíztak a győzelemben, én egy kicsit tartottam ettől az összecsapástól. Készültünk belőlük, de kicsit beigazolódott a félelmem. Természetesen a 3 pontra nagy szükségünk volt, de sok hibát követtünk el ezen a találkozón. Addig, amíg a begyakorolt játékelemeket nem tudjuk jól alkalmazni, vagy nem ugrik be reflexszerűen, addig nehéz újabb szintre lépnünk, és ezen a meccsen visszaköszöntek a korábbi hibáink.

 

Jelenleg 10 mérkőzésen van túl a csapat, 10 ponttal 6. helyen áll a Valdor a tabellán. Milyen menetrendet követtek a téliszünetben?

 

Azt gondolom, hogy pontszámban és helyezésben maximálisan hozták az elvárásaimat a lányok, büszke vagyok rájuk, mert teljesítették a kitűzött célt. Két hét aktív pihenő vár a rájuk, amit mindenki a családjával tölt, ezt követően pedig belevetjük magunkat a munkába. Kőkemény alapozás lesz a recept. Egy olyan része lesz ez éves munkának, amit a nyáron nem tudtunk elvégezni. Egy igazi állóképességi- és erőfejlesztés-sorozat vár a lányokra. 

 

 

A női szakág utánpótlás edzője, a felnőtt keret segédedzője, Tóth Csenge így értékelte a lányok mögött álló időszakot:

 

Úgy érzem, hogy most mutakozik meg az a munka, amit már jóval korábban – itt akár említhetném a tavalyi esztendőt – elkezdtünk a lányokkal. Jó látni azt, hogy fegyelmezettek, kommunikálnak egymással és csapatként funkcionálnak, szeretik egymást. Ez szerintem mindig egy nagyon fontos húzóerő, hogy együtt közös emlékeket, közös élményeket éljenek át, közös tapasztalatot gyűjtsenek, amiből majd tudjanak a későbbi életük során táplálkozni.

Amire nagyon büszke vagyok a lányokkal kapcsolatban, hogy az a bátorság és a győzni akarás és a fegyelem, amit mutattak, az szívderítő és bizakodásra adhat okot. Tőlünk ritkán hallják azt, hogy száz százalékosan meg vagyunk  elégedve velük, mert valahol az a dolgunk, hogy mindig jobbra és jobbra törekedjünk. De ettől eltekintve igenis nagyon büszke vagyok rájuk és gratulálok a lányoknak, mert azt gondolom, hogy nagyon nagy dolgot vittek véghez az őszi szezon mérkőzései során.