Egy Eb bronzérem margójára – interjú Mácsai Kincsővel és Dömsödi Dönízzel

 

Akik követik a Szentesi Vízilabda Klub közösségi felületeit bizonyára olvasták, hogy az U16-os lány válogatott bronzérmet szerzett az Isztambulban rendezett Európa-bajnokságon néhány hete soraiban két szentesi játékossal, Mácsai Kincsővel és Dömsödi Dönízzel. A lányok a megérdemelt nyári pihenőt követően meséltek élményeikről, felkészülésről és egy izgalmakkal teli kontinensviadalról.

 

Lányok! Mindenek előtt szeretnék az egész Szentesi Vízilabda Klub nevében gratulálni nektek ehhez a szép eredményhez és a bronzéremhez. Nem volt könnyű dolgotok, hiszen mindketten több korosztályos csapatban is érdekeltetek voltatok klubszinten a felnőtt együttes mellett, és a korosztályos országos bajnokságokat követően szinte azonnal megkezdődött a felkészülés erre az Európa-bajnokságra. Meséljetek, kérlek egy kicsit erről a kontinensviadalt megelőző időszakról. Mennyire volt nehéz szinte szünet nélkül folytatni a munkát?

 

M.K. – Kvázi egy nap pihenőnk volt, hiszen vasárnap zárult le az utolsó korosztályos Final8, kedden pedig már kezdtük is a felkészülést. Részemről ez nem volt rossz, mert úgy gondolom, az az egy nap elég volt arra, hogy fejben átálljunk, pihenjünk egy kicsit, és onnantól erre az új, közel másfél hónapos időszakra koncentráljunk.

 

D.D. – Szerintem remek állapotban voltunk fizikálisan és mentálisan is, hiszen sokat edzettünk a Final8-ekre erősek voltunk, és ilyenkor úgy gondolom, nehezebb viszajönni egy adott időtartamú kihagyás után, minthogy szinte folyamatosan edzésben van egy játékos.

 

M.K. – Úszóedzéssel kezdtük a felkészülés első napját, 5×400-zal. Ez pont jó volt arra, hogy fejben is átálljunk arra, hogy tényleg a válogatottban vagyunk, és minden erőnkkel erre koncentráljunk. Akkor még bő kerettel edzettünk, 18 fővel és az első nap végén tudtuk meg, hogy ki lesz az utazó keret.

 

D.D. – Ezt követően napi két vízi edzésünk volt, amihez egy szárazföldi kondiedzés társult, egy hónapig így készültünk az Eb-re, természetesen a vízben különböző technikai elemeket is gyakoroltunk, pörgetéseket, volt, hogy mobilizáltunk és edzőmeccseket is játszottunk pl. az U17-es válogatottal, ahol ott volt Tessza (Furák-Szabovik Tessza). Ezeket utána videón kielemeztük. Voltunk közös pikniken a csapattal, és egy szülinapot is megünnepeltünk, ami pedig csapatösszetartás szempontjából volt jó.

 

M.K. – Volt mentáltréningünk is, különböző helyzetszituációkba képzeltük bele magunkat és kvázi lejátszottuk fejben, hogy ott, abban a helyzetben épp mit csinálnánk, hogyan döntenénk. Ez szerintem sokat segített később.

 

Mi játszódott le bennetek, amikor megtudtátok, hogy utaztok Isztambulba?

 

D.D. – Én először nagyon izgultam, hogy bekerüljek az utazó keretbe, mert ugye én egy évvel fiatalabb vagyok, mint a 9-es korosztály és természetesen ezért mindent beleadtam a felkészüléskor. Amikor megtudtam, hogy bekerültem a csapatba, egyből a testvéremet, Dalmát hívtam azzal, hogy „Megyek Isztambulba!” (nevet).

 

M.K. – Nagyon izgultunk a kerethirdetésnél. Egymás mellett ültünk és csak arra emlékszem, hogy Dönízzel összenéztük és hát nagyon örültünk. Én anyukámat hívtam először.

 

 

Térjünk rá egy huszáros vágással az Eb-re, Szerbia ellen kezdtétek a csoportmeccseket, egy magabiztos győzelemmel indítottatok, utána jöttek a végső győztes spanyolok, akik nyerni tudtak ellenetek, majd újból egy magabiztos győzelem Hollandia legjobbjai ellen…

 

D.D. – Olyan szempontból kedvező volt a nyitómérkőzés, hogy ismertük a szerb csapatot, többször játszottunk velük, akár itt Szentesen is, szerintem ez nekem is és Kincsőnek is egyfajta nyugodtságot jelentett, hiszen egy Eb nyitómeccs azért nagy izgalmakat tartogat mindenkinek. Így is izgultunk rendesen, de valamivel enyhítette ezt, hogy ismertük az ellenfelünket.

 

M.K. – Az én figyelmem a spanyolok játéka keltette fel. Nagyon szépen játszottak és nagyon gyorsak voltak. Még ha nem is a legjobb meccsüket játszották ellenünk, érdekes volt látni, hogy ők mindig mozogtak, egy másodpercre sem álltak meg. Külön kultúrája van ott a vízilabdának, én mondhatom, hogy tanultam is a játékukból.

 

D.D. – Mindketten ez volt az első Eb-je, sőt az első nemzetközi megmérettetése a nemzeti csapatban és jó volt látni azt, hogy válogatott szinten milyen játékot képviselnek egy-egy ország csapatai. A spanyol csapat tényleg lenyűgöző volt a gyorsaságával a lefordulásokkal, a mentalitásukkal.

 

M.K. – A hollandok ellen itthon játszottunk edzőmeccseket a budapesti felkészülés alatt, ha jól emlékszem, három napig voltak itt nálunk. Erősen kezdtük azt a mérkőzést és ez már magabiztos előnyt jelentett a félidőben. Persze nagyon meghajtottuk a második felét is a találkozónak, de akkor szerintem már nyugodtabbak voltunk, ami végül egy magabiztos sikert jelentett és másodikként tovább mentünk a csoportból.

 

D.D. – Szerintem sorsdöntő volt, amit az első két negyedben megcsináltunk a mérkőzés kimenetele szempontjából. Nagy fölénnyel fordultunk és azt éreztem, hogy nagyon egyben vagyunk, minden egyes momentumát végrehajtottuk annak, amit az edzők kértek tőlünk.

 

 

 

Jöhetett a Németország elleni negyeddöntő…  

 

 

M.K. – A csoportmeccseket követően – mivel a második helyen jutottunk tovább – lett egy pihenőnapunk. Itt délelőtt medencéztünk, napoztunk, délután pedig elmentünk a bazárba. Ez egy kicsit meg is látszott a németek elleni mérkőzés kezdetén, mondhatjuk, hogy egy kicsit még a bazárban maradtunk a meccs elején.

 

D.D. – Nehezen indultunk be, szokták mondani, hogy „a csapat a buszban maradt”, na, itt velünk is ez történt. Bár az eredmény nem mutatja, de igencsak szoros volt a kezdés, kellett egy negyed hogy visszarázódjunk. Nehezebb volt ez a meccs, mint ahogy azt az eredmény tükrözi.

 

 

Az elődöntőben aztán Görögország legjobbjaival mérkőztetek meg. Szoros eredményt követően végül ők mentek a döntőbe.

 

D.D. – Nagyon elhúztak az elején a görögök az első két negyed abszolút az övék volt. A harmadik negyedben azonban felálltunk és próbáltuk visszahozni a meccset, ledolgozni a hátrányunkat. Ha hamarabb észbe kapunk, és ha mondjuk lett volna még egy extra 2-3 perc, akkor szerintem képesek lettünk volna visszahozni ezt a találkozót.

 

M.K. – Nagyban rányomta a bélyegét a meccsre hogy a csapatkapitányunk már a második negyed elején kipontozódott és alapvetően is nagyon sok kiállítás volt ezen a találkozón. Szerintem nyerhető meccs lett volna, a második félidei játékunk alapján abszolút. De sajnos így alakult, bronzéremért játszottunk.

 

 

Pulzus rendben volt? 🙂

 

M.K. – Fú, én szinte semmire nem emlékszem ebből a meccsből. Az biztos, hogy a végletekig nagyon szoros találkozó volt. Óriásit harcoltunk.

 

D.D. – Egy-egy gólos előny pattogott mindkét csapat javára, végig fej-fej mellett haladtunk. Arra emlékszem, hogy az utolsó negyedre egy gólos hátrányban fordultunk. A szünetben beszéltük is a lányokkal, hogy ez lesz az Eb utolsó 8 perce, most bele kell döglenünk a vízbe egymásért. Persze előtte sem vettük félvállról a meccseket, de ilyenkor ez hatványozottabban előjön. Eszünkbe jutott, hogy mennyit küzdöttünk, mennyi munkánk van ebben és ott vagyunk egy Eb bronzérem kapujában. És beledöglöttünk.

 

 

Mi volt számotokra a legnehezebb pillanata ennek az Eb-nek?

 

M.K. – Szerintem a görögök elleni meccs. De itt inkább a mentális részére gondolok. Arra, hogy egy vereséget követően felálljunk, és be tudjuk húzni a bronzmeccset. Furcsa ez, mert ott van a másik oldalon egy olasz együttes, aki pedig a spanyoloktól kapott ki az elődöntőben. Kvázi hasonló cipőben jártak, mint mi. Itt az döntött, hogy ki bír hamarabb átlendülni fejben egy vesztes meccsen és utoljára egy nagyot küzdeni.

 

D.D. – A korosztályos Ob. Final8-ek alatt mi többször jártunk hasonló cipőben, gyermek és serdülő korosztályban is bronzérmesek lettünk, egy vesztes elődöntő után kellett felállnunk, mentálisan már tudtuk, milyen egy vereség után másnap újra vízbe ugrani, és  küzdeni, és szerencsére most is pozitívan zártuk le a bronzmeccset.

 

 

Mi volt a legörömtelibb része ennek az Eb-nek?

 

D.D. – A bronzmérkőzés utolsó pillanatai. Mindenki ugrált, a kondiedzőnk felemelte Sábát, úgy ugrottak a medencébe, szólt a ’Megjöttek a magyarok’ megöleltük, megpusziltuk egymást. Ezeket a perceket szerintem sosem fogjuk elfelejteni.

 

 

Milyen tapasztalatokat jelentett számotokra ez az Eb?

 

M.K. – Ez egy jó kérdés… Nekem kétség kívül a spanyolok játéka volt lenyűgöző. Nem láttam még így vízilabdázni egy együttest sem, még hazai viszonylatban, felnőtt szinten sem. Dinamikusak, okosak, villámgyorsak és sportszerűek voltak. Teljesen figyelemre méltó volt a játékuk. Önzetlenek voltak egymással, ha maradt két másodpercük, még akkor is passzoltak egyet.

 

 

D.D. –  Nekem egy új kihívást is jelentett ez az Eb, mert leginkább centerként játszottam, holott klubszinten inkább beúszó center vagyok, illetve kapásszélen szeretek játszani. Nagyobb tapasztalatot szereztem középen, amiben szerintem érezhetően fejlődtem, magabiztosabb lettem.

 

 

M.K. – Alapvetően megtapasztalni egy kontinensviadal hangulatát is egy új dolog volt számunkra. Az hogy az első meccsen nagyon izgultunk, aztán a második után egyre inkább alábbhagyott ez,  és egyre magabiztosabbak lettünk, de mégis életünk első nemzetközi versenyén voltunk a válogatottban és ez biztos, hogy a jövőnket tekintve is fog formálni bennünket.

 

 

Néhány utolsó zárógondolat?…

 

D.D. – Én zárásként szeretnék köszönetet mondani a családomnak a támogatásért, köztük a testvéremnek, Dalmának, akitől nagyon sokat tanultam és hálás vagyok nekik a támogatásukért.

 

M.K. – Hasonlóan szeretnék köszönetet mondani a családomnak, sokat jelent számomra a támogatásuk és hogy szurkoltak nekem, és minden meccs után felhívtak, hogy „Milyen volt?” – én pedig mondtam, hogy „jó volt…” (nevet)

 

 

Sebøk

 

 

 

U16-os lány Európa-bajnokság – Isztambul 2025

Csoportkör – 1. mérkőzés: Magyarország – Szerbia 23-5 (7-3, 6-1, 4-1, 6-0)

Góllövők: Alaksza 6; Turi, Svec 3-3; Tomori, Füle, Fogarasi 2-2; Dömsödi, Mácsai, Tóth, Mihók, Lévai 1

 

Csoportkör – 2. mérkőzés: Spanyolország – Magyarország 15-7 (6-3, 2-1, 4-1, 3-2)

Góllövők: Alaksza 3, Füle 2, Mácsai, Tóth

 

Csoportkör – 3. mérkőzés: Magyarország – Hollandia 18-5 (6-0, 4-2, 3-1, 5-2)

Gólszerzők: Svec 4; Alaksza, Mihók 3; Füle, Mácsai 2; Dömsödi, Tóth, Lévai, Szabó

 

Negyeddöntő: Magyarország – Németország 14-6 (1-1, 6-2, 6-2, 1-1)

Gólszerzők: Mihók 4, Alaksza 3, Füle, Tóth 2-2, Dömsödi, Mácsai, Svec

 

Elődöntő: Görögország – Magyarország 15-12  (5-4, 6-2, 3-2, 1-4)

Góllövők: Füle 4, Mihók 3, Svec 2, Dömsödi, Tóth, Alaksza

 

Bronzmérkőzés: Magyarország – Olaszország 12-11 (3-2, 3-4, 2-3, 4-2)

Góllövők: Füle 4, Svec 3, Mihók-Alaksza 2, Dömsödi.