Utánpótlás üzenetek

Vasárnap előrehozott bajnokit játszottunk itthon a KSI-vel. Ők voltak az esélyesek, hiszen jelentősen megerősödött a keretük nyáron, még veretlenek a pontvadászatban. Szoros mérkőzést is játszhattunk volna, ha végig koncentráltak tudunk maradni, de sajnos megint volt néhány olyan labdavesztésünk, ami után ziccert lőhetett az ellenfél. Visszatérő hiányosságunk, hogy nem vagyunk kellően elszántak és kemények a támadások építésénél, félmunkát végzünk a labdakérésnél, és ez megbosszulja magát. Ha ezeket az ajándékgólokat elkerüljük, és belőjük két 150 százalékos (üres kapus) ziccerünket, akkor 2-3 gólon tudtuk volna tartani a jól szervezett KSI-t. Így viszont 9-16 lett, oda. Most vasárnap (dec.6.) a Honvéd jön hozzánk - remélem, sikerül méltó módon zárni az évet.

Nagyon tud fájni, ha az embert egymás után kétszer is megruházzák, az pedig különösen, ha mindkétszer apróságokon múlik a diadal. A Vasas ellen megint anyámasszonykatonák voltunk az elején, gyámoltalanságunk több könnyű vendéggólt eredményezett. Hiába kapartunk, a zóna ellen hiába mutattunk be szép támadásokat, góljainkkal csak felzárkózni tudtunk, felülkerekednünk nem sikerült. Pedig Gut Zsombor parádés játékot mutatott be. Az utolsó másodpercben kaptunk még egy találatot, azzal lett 11-13 a Vasasnak.
Nem csüggedhettünk, mert a veretlen BVSC várt ránk. Finomítottunk támadási taktikánkon, hogy eredményesebbek legyünk az ellenfél kapuja előtt. Ez a része be is vált a tervnek, de azzal megint nem tudtunk megbirkózni, hogy a kellő vehemenciával védjük a saját kapunkat. Centerből könnyű gólokat kaptunk, így nem tudtunk meglépni. Végig vezettünk, Darabos Ádám ragyogó játékkal tért vissza, de ahogy a Vasas ellen, ezúttal is ziccereket hagytunk ki, ami a végére megbosszulta magát. Nem érdemeltünk vereséget, az utolsó percben elkövetett fegyelmezetlenségek miatt viszont újfent kaptunk egy dudaszó előtti gólt. 13-14-re nyertek a vasutasok.

Izzasztó megyei derbin vagyunk túl: a Szeged jól tartotta magát ellenünk, de ehhez kellett jó néhány védekezésbeli fegyelmezetlenség, illetve labdaszerzés utáni labdavesztés részünkről, amikből könnyű gólokat kaptunk. Vissza-visszatérő probléma, hogy nem az első sípszótól válunk "harapóssá", hanem egy darabig úriemberkedünk, finomkodva igyekszünk hibára kényszeríteni az ellenfelet, pedig úgy sokkal nehezebb. Ha a legelejétől úgy iparkodnánk, ahogy harmadik-negyedik negyedben, hamarabb térdre tudnánk kényszeríteni ellenfeleinket. Most is a második félidő elején tudtunk lépéselőnybe kerülni: Párkányi Áron bátor és eredményes volt a szegedi kapu előtt, Gut Zsombor megint sokszor jól előkészített, Kovács Bálint elől és hátul is robotolt, Czanik Sanyi pedig kapusként mutatott be pár bravúrt. Örülök, hogy megint mindenkinek tudtam játéklehetőséget biztosítani. 17-13-as győzelmünk értékes, de most vasárnap a Vasas ellen az eddigieknél is hathatósabb összpontosításra lesz szükség.

Én éppen annyira tartoztam már ezzel az edzői véleménnyel, mint amennyire adós maradt a fiú gyermek csapat a jó játékkal az országos bajnokságban az egri mérkőzésünkig. No de ne szaladjunk annyira előre: Eger előtt a Kaposvárt fogadtuk, és azt reméltem, könnyed játékkal gólgazdag mérkőzésen domborodhat ki a tudásbéli különbség, a mi javunkra. Csalatkoznom kellett, mert a kezdő brigád meglehetősen flegma stílusban játszott. Többek között ezért is döntöttem úgy, hogy a találkozó nagyobbik részében azoknak szavazok bizalmat, akik eddig kevés játéklehetőséghez jutottak. Az ő játékuk is hullámzott, de akarásukat nem lehetett megkérdőjelezni. 11-7-re nyertük - ez volt a lényeg.
Egerbe 4,5 órás buszozás után jutottunk el. A sok utazás miatt tartottam attól, hogy fásultak leszünk, de csak néhány egri támadás erejéig maradtunk a buszon, az első negyed derekára helyreállt a rend. 3 góllal is el tudtak lépni a házigazdák, de a harmadik negyedben Gut Zsombor gólpasszainak és a többiek mezőnymunkájának köszönhetően fordítani tudtunk, és már nem is engedtük felzárkózni az egrieket. Kiélezett, szoros mérkőzésen 13-11-re győzni tudtunk. November 8-án itthon a Szeged ellen folytatjuk.

Nyáron kétkapuztunk a Debrecennel, ismertük őket, mégis meg tudtak lepni bennünket a bajnokság 2. fordulójában. Mi továbbra is kényelmesen védekezünk, ezért az elején több elkerülhető gólt kaptunk centerből, illetve 5 méteresből. Védekezésünk lehetne még acélosabb, mert akkor kevesebb lövés veszélyeztetné a kapunkat. Támadásban Párkányi Áron, Kertész-Kenyeres Ádám és Bozó Péter "Zító" alkotott maradandót, de Kovács Bálint, Darabos Ádám és Gut Zsombor is nagyon hasznosan játszott elől. Kapusteljesítményünkön van mit javítani, amire lesz is alkalom: vasárnap ismét itthon játszunk, a Kaposvár érkezik Szentesre.