Áron, mielőtt az aktualitásokra térnénk, tekintsünk vissza egy kicsit a pályádra. A Szentesi VK-nál végig jártad az egyes korosztályokat, de ha a kezdetekre tekintünk kézenfekvő volt, hogy követed édesapádat, és a vízilabda lesz a te utad?

Igazából a kezdetek kezdetén még dzsúdóztam is. Talán általános iskola második évfolyamban kezdődött komolyabban a vízilabda. Párhuzamosan űztem mindkét sportot, de idővel ezt így soknak éreztem, és a vízilabda kapta a fő figyelmet. Nagyobb kihívás láttam benne, és több meccsen szerepelhettem. Édesapámra térve, igazából az ő részéről nem volt elvárás, hogy vízilabdázó legyek.

De mégis megragadtál ebben a sportban, hogy emlékszel vissza az utánpótlás éveidre? Az utóbbi években szép sikereket hoztatok a klubnak, és olyan kivételes helyzetben voltál, hogy édesapád volt az edződ.

Voltak sikeres és kevésbé sikeres szezonok, szerintem ez mindenki esetében így zajlik, de ha ki kellene emelnem egy-egy időszakot, akkor a serdülő és ifi éveimet mondanám. Úgy érzem, ott tudtam igazán kiteljesedni. Ifiben apu volt az edző, ami elsőre nagyon furcsa érzés volt, de utána idővel teljesen megszoktam ezt a helyzetet.

Érezted azt, hogy jobban kell teljesítened így, hogy ő az edződ?

Ő ezt sosem éreztette velem, de én belül abszolút azt éreztem, hogy muszáj mindent beleadnom. Nem is elsősorban a meccseken, mert ott nyilván mindenki a lehető legjobban hajt és mindenki a maximumra törekszik, ahogy én is. De például edzéseken nagyon elhivatott voltam, úszásnál, lábtempóknál is extrát szerettem nyújtani.

Volt alkalmad bemutatkozni is a felnőtt OB I.-ben. Emlékszel az első meccsedre?

Elsőéves ifi korosztályban a BVSC ellen kaptam lehetőséget. Nagyon jó élmény volt, máig feledhetetlen. Az megmaradt bennem, hogy sebességben ez egy másik szint volt, csak kapkodtam a fejem, hogy milyen gyors a játék. Ahhoz képest, hogy ott debütáltam, elég sokat is játszottam. Nagyon örültem annak is, hogy tavaly újra megkaptam a lehetőséget, és ekkor már úgy éreztem, nem vagyok annyira lemaradva sebességben, mint előtte. Már fel tudtam venni a ritmust.

Az idei évtől a felnőtt keret tagja vagy, a felnőtt csapattal edzel, milyen érzések vannak most benned? Illetve milyen célt tűztél ki magad elé erre a szezonra?

Nagyon fárasztó ez az időszak, eddig is fárasztóak voltak az alapozások, de ezen a szinten még keményebb. Más lett az edzések intenzitása, de ez teljesen rendben van. Én úgy látom, a csapat szépen fejlődik, kezdünk összeszokni. Balázs gyermek korosztályban volt már edzőm, ismerjük egymást. Célok tekintetében leginkább a stabilitásra szeretnék törekedni. Arra, hogy egy olyan játékosa legyek ennek a csapatnak, aki bármikor bevethető, és az edzők tudják, mit várhatnak tőlem.

Sebøk