Mindenek előtt szeretnék gratulálni nektek ehhez a világbajnoki negyedik helyhez, de mielőtt a vb eseményeire térnénk, mesélnétek nekem pár gondoltban a felkészülésről, illetve az eseményt megelőző időszakról?

R. O. - Közel egy hónapos felkészülés előzte meg ezt a világeseményt. Egy 24 fős kerettel kezdtük meg a munkát, először a Margit-szigeten, utána Dunaújvárosban is volt erőnléti edzés, illetve Szolnokon is készültünk.

D.D. – Ezek leginkább erőnléti edzések voltak, de idővel kétkapuztunk is, a felkészülés végén meg a kanadaiakkal is sikerült edzőmeccseket játszanunk, szerintem ez jó lehetőség volt az összeszokásra és a gyakorlásra. Négy edzővel (Petrovics Mátyás, Bóta-Tóth Andrea, Csicsáky Vince és Kardos Krisztina) dolgoztunk a felkészülési időszakban és úgy érzem, nagyon sokat fejlődtünk az irányításuk alatt.

Olgi, te első ízben szerepeltél nemzeti csapatban, milyen érzés volt ott lenni a korosztályod legjobbjai között?

R. O. – Nagyon jó érzés volt, és persze egy cél vezérelt mindenkit, emiatt egytől-egyig mindenki maximális koncentrációval állt bele a munkába. Amellett nagyon jó volt a közeg, egy igazi csapat volt, ahol nagyon szeretjük egymást.

Mielőtt a meccsekre térnénk, meséltek nekem egy kicsit a helyszínről, a hangulatról?

R. O. – Emlékezetes volt. Az összes induló csapat négy négyszintes épületben volt elszállásolva, de igazából ezek egy egységként funkcionáltak. Egy épületben 3 csapat volt együtt.  

D.D. – Mi az ukránokkal és kínaiakkal kerültünk össze, volt néha nyüzsgés, de alapvetően jól éreztük magunkat.

R. O. – És volt egy közösségi tér is, ahol a tévén mentek a meccsek, illetve voltak társasjátékok, és PlayStation. Jó lehetőség volt arra, hogy megismerkedjünk a többi csapattal.

Nagyon magabiztos játékkal kezdtétek meg ezt a világbajnokságot, három győzelemmel indítottatok.

R.O. – Szerencsés volt, hogy nem a legerősebb csapatok ellen tudtunk kezdeni, így volt időnk összekovácsolódni, és megszokni a körülményeket, a medencét. Szerintem kellett is a csapatnak, hogy így összeszokjunk ismeretlen válogatottak ellen is.

Hogy nézett ki a lebonyolítása ennek a tornának?

D.D. – Egy kicsit bonyolult volt, és alapvetően pontozásra fektetett hangsúlyt. Egy mérkőzésen összesen 100 pontot kaphatott a két csapat, de ezt különböző szempontok (gólok, gólkülönbség) szerint osztották szét. Meg ugye 4x6 perc volt egy mérkőzés, ahol gyorsan kijött, hogy melyik csapat van jobb fizikumban. Szerintem ez nekünk feküdt, mert gyors játékosaink vannak. A pontok alapján aztán eldőlt, hogy ki kerül a legjobb 8 közé, utána pedig egy normál negyeddöntős lebonyolítás volt.

Melyik volt számotokra a legemlékezetesebb meccs?

D.D. – Számomra a Kanada elleni meccs, mert a szülinapomra esett. Nagyot küzdöttünk, harcoltunk egymásért a vízben. Jól összeállt a játék ellenük, és végül ötméteresekkel tudtunk győzni. Az egy nagyon jó szülinapi ajándék volt nekem. Büszke voltam a csapatra.

R. O. – Nekem az amerikai meccs volt a legemlékezetesebb. Az elődöntőért zajlott, de én úgy érzem, hangulatában az egyik legjobb találkozónk volt, és magabiztosan tudtunk nyerni. Nagyon jól játszott a csapat azon a meccsen.

Döniz, te hogy élted meg, hogy a válogatott csapatkapitánya voltál?

D.D. - Próbáltam mindenkire figyelni és arra, hogy csapatként mi a legjobb nekünk. Sokat beszélgettünk és próbáltunk minden adódó nézeteltérést is átbeszélni, próbáltam mindenki felé bizalommal állni. Nekem ez nagyon megtisztelő dolog volt és abszolút pozitív, hiszen a nemzeti csapat csapatkapitányának lenni szerintem egy óriási dolog egy sportoló életében.

És a hajrában jött egy Görögország és egy Hollandia elleni mérkőzés. Hogyan emlékeztek vissza ezekre a találkozókra?

R. O. – A görögök elleni mérkőzés nehéz volt. Ők a korosztályunk legjobbjai, ők is lettek a világbajnokok később. Nagyon szorosan indult, de aztán kiütközött az erőfölényük. Viszont nagyon durva szurkolás ment ezen a meccsen. Mindkét válogatottat nagyon komoly szurkolótábor biztatta.

D.D. – Volt azonban pár megkérdőjelezhető ítélet is, ami szerintem rányomta a bélyegét erre a meccsre. Mélypont volt, de fel kellett állnunk.  

R. O. – A bronzmeccs kicsit fájó volt, mert végig mi irányítottunk, kidolgoztunk két, de volt, hogy háromgólos előnyt, de a védekezésben sokszor akadtak hibák.

D.D. – Máig nem bírtam visszanézni azt a meccset. Szerencsétlenül alakult a hajrá, mert 1:20-nál még két gólos előnyünk volt, de a Hollandok fel tudtak állni ebből, és kiegyenlítettek. Minden bejött aznap nekik. Csalódottak voltunk, mert tudtuk, hogy sokkalta jobbak vagyunk náluk, hiszen februárban edzőmeccsen még simán legyőztük őket. Sajnálom, hogy nem sikerült érmet szereznünk, de belegondolva mégis 24 csapat közül a legjobb négyben végeztük, nagyon jó hangulatot varázsoltak a szurkolók, öröm volt részt venni ezen a vb-n.

R. O. – Nagyon sokat fejlődtünk ez idő alatt, és nyilván számomra is nagyon jó élmény volt. A vége kicsit beárnyékolja, de ha a felkészüléstől nézem a teljesítményünket, én is azt gondolom, hogy ez a negyedik hely egy szép eredmény, mert meg tudtuk verni az Egyesült Államok, vagy Kanada csapatát is, akik komoly erőt képviseltek.  

Sebøk