A nyár eleje számodra is új kihívásokat hozott a klubváltással, új csapat élére kerültél. Hogy emlékszel vissza a szezon startjára?

Tudtam, hogy egy jó együttest kapok, ami nyilván a játékosok előző edzőinek munkáját dicséri. Kiegészültünk pár csongrádi csapattaggal, és már az első hetekben éreztem, hogy van potenciál ebben a gárdában, annak ellenére, hogy nem igazán volt viszonyítási alapom, hiszen frissen kerültünk fel az A1-be. Némileg volt sejtésem az erőviszonyokról, de ha akkor azt mondják, hogy a hatodik helyen zárunk, azt azonnal aláírtam volna.

Úgy kezdtünk el dolgozni, hogy az elsődleges célt – a bennmaradást – teljesítsük. Ez a legjobb 12 csapat közötti végeredményt jelentette az alapszakasz végén. Azt gondolom, ez a legnagyobb mérföldkő volt, hiszen a három korosztály közös munkájának sikere ez, és az ifi és a gyermek korosztály is a maximumot teljesítette. Az alapszakaszt az 5. helyen zártuk, és arra törekedtünk, hogy megcélozzuk a legjobb nyolc mezőnyét a középszakaszban.

Azt gondolom, hogy igen komoly erőt képviselt ez az együttes, hiszen emlékezetes mérkőzéseket tudunk felidézni mind az alapszakaszból, mind az azt követő időszakból…

Visszatekintve a BVSC és az OSC együttesén kívül, egyedül a Miskolc tudott legyőzni bennünket az alapszakaszban, de gyakorlatilag a legjobb 11 együttes közül kettőt nem tudtunk legyőzni, ami hatalmas fegyvertény, főleg úgy, hogy velük is nagyon izgalmas, meccseket játszottunk. Igazából a 2. fordulóban, a KSI ellen hazai környezetben aratott győzelem volt számomra az első visszaigazolás arról, hogy ez a csapat nagyon jó úton jár.

A téli szünetet követően jött a középszakasz, ami egy újabb „nagyüzem” volt a játékosok számára. Mire helyeztétek a figyelmet ezekben a hónapokban?

Ötödikként kezdtük meg ezt az időszakot, és elsődlegesen az volt a célunk, hogy legyünk benn a legjobb nyolcban, tehát, hogy részt vehessünk a Final8-ben. Nem volt titok azonban, hogy az ötödik hely megtartásáért küzdöttünk. Ez egy nehéz próbatétel, mert onnantól kezdve, hogy megversz az alapszakaszban egy-két nagy csapatot (KSI-t, Ferencvárost, Honvédot), a többiek azonnal komolyan készülni fognak ellened. Ha az elején félvállról is vettek bennünket, a középszakaszban ezt már biztos nem követte el senki. Nem is volt könnyebb dolgunk, mint az alapszakaszban. Egy helyet lecsúsztunk a végére, de sérülések hátráltatták a csapatot, fontos meccseken nem volt teljes a keret, ám ami számomra fontos volt, hogy játékban előrébb tudtunk lépni. Egyénileg is sokat fejlődtek a fiúk és a csapategység is egyre erősebb lett.

Mielőtt felidéznénk a Final8 mérkőzéseit, beszéljünk egy kicsit arról is, hogy a serdülő fiúk rendre az ifjúsági korosztályban is megmérettettek. Meglátásod szerint mit jelentett ez a kettős terhelés a játékosaidnak?

Szerintem ez velejárója volt a mi hatodik helyünknek. Egyáltalán nem féltettem őket. Erősebb fizikumú, gyorsabb játékosok ellen mérették meg magukat, és ez nagyon jól szolgálta a fejlődésüket. Megterhelő való igaz, de egy megterhelő ifjúsági meccsen ezek a srácok sokkal többet fejlődtek, mint egy olyan fordulóban, ahol 10 vagy 15 góllal nyertek. A kettős terhelés nem könnyű, de ha a Final8-re tekintünk, ott 3 nap alatt 3 meccset kellett játszaniuk.

És akkor térjünk is rá erre a döntő hétvégére. Hogyan éltétek meg ezt a három napot?

A középszakasz hajráját beáldoztuk a Final8 oltárán, hamarabb kezdtünk el készülni erre a hétvégére, és egy egyhónapos felkészülést hajtott végre a csapat. Három nap alatt három kőkemény mérkőzés várt a fiúkra és ehhez jó állóképesség kellett, ami szerencsére meg is volt. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem a klub munkatársainak segítségét, mert ez az egész egy közös siker. Rég zárt ilyen jó helyen a Szentes, és ebből kivette a részét a felnőtt férfi csapat - akik sokat segítettek a fiúknak közös edzéseken- Horváth Tamás és Kis Gábor szakmai segítségével, de mentáltréningen is részt vettek a fiúk, pszichológus is foglalkozott velük ami ugyancsak elengedhetetlen volt. Ez egy nagy, közös siker a klub életében.

A BVSC ellen játszottuk az első mérkőzést. Tudtuk, hogy nem mi vagyunk az esélyesek, de úgy szálltunk bele ebbe a meccsbe, hogy bármi megtörténhet. Mindenkinek az első Final8-je volt, köztük nekem is, és talán ez látszódott az első találkozón. Kicsit meg voltunk illetődve. A srácok egy instrukciómat sem hallották, akkora hangzavar volt, nyilván ez a hazai közönség miatt volt, hiszen a BVSC volt a rendező egyesület. Ez szokatlan volt, és talán rányomta a bélyegét a meccsre, kicsit izgultunk, de ennek ellenére volt, hogy vezettünk is, és a harmadik negyed közepén még szoros volt az állás. Aztán a végére el tudtak húzni. Tudtuk, hogy a BVSC egy nagyon erős csapat és ezt meg is mutatták, mert ők nyerték meg végül a döntőt.

Ránk viszont egy Vasas elleni találkozó várt másnap. Délelőtt videóztunk, ahol megbeszéltük a hibákat és azt éreztem, kicsit sikerült lelket is önteni a fiúkba. Be is kezdtek a Vasas ellen, magabiztos előnyt harcoltunk ki az első két negyedben 6-7 góllal is vezettünk. Később a Vasas ki tudta használni néhány hibánkat és fel tudtak zárkózni, de igazából végig vezetve nyertük meg azt a meccset, és az 5-6. helyért játszhattunk vasárnap az FTC ellen.

Ahol ismét nagyon jól kezdett a csapat, két és fél, három negyedig érvényesült a játékunk, de azt gondolom, hogy a Fradi egy nagyon rutinos csapat. Minden évben ott vannak a legjobb nyolc között, és tudták, hogy kell az utolsó negyedben megnyerni egy meccset. Nagyon szoros volt a vége, de végül meg tudták fordítani. Hatodik helyen zártunk, de ez nekünk felér egy bajnoki címmel. Még ha érmet nem is adnak érte, de a Szentes az ország hatodik legjobb serdülő csapata egyben legjobb vidéki együttes. Nagyon nagy élmény volt és maximálisan büszke vagyok a fiúkra.  

fotó: BVSC-Zugló Vízilabda szakosztály

Sebøk