Üdv. újra itthon, Tofi. Eltelt néhány év, de ettől az idénytől újra a Szentesi VK sapkáját húzod fel bajnoki mérkőzésen. Mielőtt az aktualitásokra térnénk, kérlek néhány gondolat erejéig idézzük fel az utóbbi éveket, amíg távol voltál.

Négy éve, ’22 nyarán távoztam a klubtól, ami akkoriban változásokon ment keresztül, én pedig még a húszas éveim derekán szerettem volna kipróbálni magam máshol. Volt egy megkeresésem a Pécstől, és mellettük döntöttem. Egyáltalán nem bántam meg, hogy igent mondtam. Az első klub volt, ahová eligazoltam a nevelőegyesületemtől, ami új kihívások elé támasztott. Alkalmazkodnom kellett egy új csapathoz, játékrendszerhez, városhoz, távol voltam a családomtól. Úgy érzem, ezek mind kellettek, hogy több legyek, mert sok szempontból szolgálta a fejlődésemet ez az időszak.

Két szezon után – bár szóba került újra Szentes – én szerettem volna még távol maradni, és így végül Kaposvár lett a befutó, ahol a tesóm, Frank is játszott. Felejthetetlen évek lesznek számomra, magánéleti és sport szempontból is remekül éreztem itt magam, de ugyanakkor fejlődött a mentális képességem, játékom és a személyiségem is.

Mindig is tervezted, hogy hazajössz?

Abszolút. Ez sosem volt kérdés.

Milyen érzés újra itthon? Hogy fogadott a csapat?

Nagyon jó. Fura, hogy nem csak egy-két napra, vagy egy szabad hétvégére jövök, és nem kell 6-7 órát vezetnem. A vízilabdán kívüli életem még nem túl eseménydús, de alapozásban vagyunk, és ez ilyenkor sok energiát felemészt. Azért beindult a csapattársakkal is néhány közös program: egy ebéd, vagy kávézás. Szinte kivétel nélkül mindenkit ismerek a csapatból, vannak, akikkel szoros baráti kapcsolatot ápolok évek óta.

És ugye ott van Balázs is, mint vezetőedző, és te egyike vagy azoknak, akik játszottak is vele egy csapatban. Milyen a ti kapcsolatotok?

Igen, csapattársak voltunk, ráadásul azonos poszton játszottunk. Balázs volt akkor a „kismentorom”. Már azokban az években is rengeteget tanultam tőle. Abban a szezonban vonult vissza, amikor én Pécsre igazoltam, de sosem voltak kétségeim afelől, hogy jó edző válik belőle. És persze mindig is tudtam, hogy szeretnék nála játszani. Ez most végre megadatott. Nagyon örülök, hogy így alakult. Extrán motivált vagyok, hogy a maximálisat nyújtsam miatta, a csapat miatt, és persze saját magam miatt is. 

Milyen célok vezérelnek?

Azt azért nem lehet mondani, hogy minden onnan folytatódik, ahol abbahagytam. Huszonnyolcévesen a csapat rangidőse leszek az idén. Nagyon fiatal együttesünk van, és úgy érzem, példát kell mutatnom a csapattársaimnak. Ami a bajnokságot illeti, kell egy kis idő, mire felfedik az ellenfelek az erőviszonyokat, de előttem az a cél lebeg, hogy a hozzánk hasonló játékerőt képviselő csapatokat le kell győznünk. Aztán majd meglátjuk…

Sebøk