Viki, hét év után távozol Szentesről, a beszélgetés elején arra kérlek, hogy néhány gondolatban idézzük fel, hogy milyen reményekkel érkeztél akkor, 2019-ben a szentesi csapathoz?

A klubváltásomnak igazából egyetlen oka volt, mégpedig, hogy több játéklehetőséget kapjak. Az előző klubomnál kevés szerephez jutottam, háttérbe voltam szorulva, így elkezdtem keresni az új helyem. Megkeresett a Szentes és bevallom, nem ez a város volt az elsőszámú célpontom, néhány hét múlva mégis aláírtam.

Hogy élted meg a fővárosi forgatag után ezt a nyugodtabb környezetet?

Én Szombathelyről származom. Amikor Szombathelyről felkerültem Budapestre, azt mondtam anyukámnak, hogy én ennél kisebb városba soha nem költözöm el, majd leigazoltam Szentesre (nevet). Nagyon szerettem itt lenni. Otthonos, családias környezet, sok ismerős, pár perc alatt ott vagy bárhol a városban. A közeljövőben biztos nem 15 perccel edzés előtt indulok el otthonról.

Sportszakmai szempontból hogy élted meg ezt a hét évet?

Az elsődleges célom – minthogy említettem is – az volt, hogy több lehetőséget kapjak a vízben, és azt gondolom, hogy ezt meg is kaptam már Petitől [Komlósi Péter] is. Úgy gondolom viszont, hogy Márkónál [Matajsz Márk] tudtam igazán kiteljesedni. Egy vízilabdázónál meghatározóak a fiatal felnőtt évek és én ezt Márkó „kezei alatt” töltöttem. Nála váltam azzá a játékossá, aki ma vagyok.    

Mi volt a legkedvesebb emléked ezalatt az időszak alatt?

Kétszer jutottunk Magyar Kupa négyes döntőbe, egyszer Peti vezetésével, egyszer pedig Márkóval. Mindkétszer bronzot szereztünk, de 2021-ben az Eger elleni elődöntőben hárommal is vezettünk, végül ötméteresek után lemaradtunk a döntőről. Ettől függetlenül ez nekem szép emlék marad, ahogy a 2022-es Duna Liga győzelem is, ahol két nap alatt hat meccset játszottunk. Valahogy mindig úgy alakultak ezek, hogy hátrányba kerültünk, de mindegyiket meg tudtuk fordítani, és végül a klub történetében másodszor is megnyertük a Duna Ligát.

Milyen reményekkel távozol újra a fővárosba?

Új helyzet lesz. Janka és én is a legtapasztaltabb játékosok közé tartozunk majd. Nekem például még soha nem volt női vezetőedzőm, Stieber Mercédesz személyében ez elsőízben lesz így jövőre. Nagy várakozással állok a következő szezon elé, mert ismét egy nagyon fiatal csapattal vágunk neki a bajnokságnak. Ez biztos, hogy újfajta lendületet fog adni, és az egész helyzet más lesz, hiszen az én esetemben már – be kell látni – a karrierem vége felé járok és dolgozni is fogok a vízilabda mellett. Ez is kihívást jelent számomra, hogy mindkét környezetben meg tudjam állni a helyem. Bízom benne, hogy nem végleg búcsúzok ettől a klubtól.  Azt kaptam Szentestől, amit vártam, de lehet, hogy még többet is, mert soha nem gondoltam volna, hogy eddig fogok itt vízilabdázni, és ennyi szép emlékkel, tapasztalattal gazdagodom.