„Egy tudatos, folyamatos építkező munka zajlik…” – interjú Somogyi Balázzsal, a Metalcom Szentes vezetőedzőjével.

A Miskolc és a Kaposvár ellen aratott győzelemmel zárta a 2025-ös esztendő bajnoki sorozatát a Metalcom Szentes együttese. A Magyar Kupában való sikeres szereplést követő bajnoki időszakról, a fiatalok beépítéséről a téli alapozási időszakról, valamint az alapszakasz további mérkőzéseiről beszélgettünk a csapat vezetőedzőjével, Somogyi Balázzsal.

 

A nyártól új kihívás kezdődött az életedben, elsőízben felnőtt csapat vezetőedzőjeként vágtál neki a 2025/2026-os bajnoki szezonnak. Mindenek előtt arra volnék kíváncsi, hogy hogyan élted meg ezt az időszakot, milyen tervekkel vágtál neki a munkának?

 

– Ez egy nagy lépés az ember karrierjében, és ilyenkor természetes, hogy kavarognak benne az érzések. Hiába irányítottam korábban korosztályos utánpótlás együtteseket, egy felnőtt csapattal dolgozni teljesen más. Több edzés, komolyabb edzéstervek, több felkészülés, és nem mehetünk el szó nélkül a mentális és pedagógai edzésmunka mellett sem, hiszen ez is igazán egyedi egy felnőtt együttesnél. Mindenképp szerencsés volt, hogy a tavalyi évben már a csapattal dolgoztam Kis Gábor mellett, így bele láttam ebbe a rendszerbe, és egy év alatt, azt gondolom nagyon sokat tanultam. Az ugyancsak kedvező volt, hogy a csapat nem változott számottevően. Azt tudtam, hogy a tavalyi mentalitáson és taktikán nem szeretnék sokat változtatni. Nyilván voltak egyéni elképzeléseim, amikkel kiegészítettem néhány szegmenst, de itt, Szentesen egy tudatos, folyamatos építkező munka zajlik, hiszen ez még jelenleg is egy igen fiatal csapat.

 

Beszéljünk egy kicsit a kezdeti időszakról, viszonylag korán, a Magyar Kupával kezdődött a tétmeccsek sorozata, hogyan emlékszel vissza a nyári szezonkezdetre, illetve az alapozásra?

 

– Sűrű volt, hiszen az alapozás végével, egyből megkezdődött a Kupa, amit én elsősorban a bajnokságra való felkészülésként tekintettem. Abból a szempontból is, hiszen az első két fordulóban olyan csapatokkal játszottunk (OSC, Honvéd), akikkel a kupában is. Ezeken a meccseken bár nem mi voltunk az esélyesek, de szerencsével és egy nagyon jó játékkal esélyünk lehetett volna a pontszerzésre, annak tudatában, hogy azt követően négy brutálisan kemény mérkőzés várt ránk, kvázi a TOP4-gyel mérkőztünk meg. Mindenesetre meglepett, hogy milyen jól és eredményesen játszottunk a Kupában. Gondolok itt a csoportból való továbbjutásra, valamint a Honvéd elleni negyeddöntőre is, ahol hazai pályán 18-17-re le is tudtuk győzni a fővárosiakat, és az odavágón is helyt álltunk.

A bajnokság elején, nem sok hiányzott, hogy meg tudjuk ismételni a kupasikereket, a Honvéd elleni meccsen nagyon jól játszottak a fiúk, mindent megcsináltak a vízben, amit kértem, de minden erőfeszítésük ellenére végül, pont nélkül vágtunk neki egy Szolnok-BVSC-Vasas-Ferencváros elleni sorozatnak, ahol bár tényleg kevés esélyünk volt a pontszerzésre, a játékunk ezeken a meccseken is sokszor parádés volt.

 

Ezt követően jött egy Debrecen elleni hazai rangadó, ahol a legtöbben a győzelmet várták a csapattól, ami ekkor nem sikerült. Egy kicsit a mentális oldalról szeretném megközelíteni ezt a mérkőzést. Milyen kihívásokat jelent egy vízilabdázónak fejben, az, hogy egy TOP4 elleni mondhatjuk borítékolható vereségsorozatot követően jön egy hazai meccs, ahol mindenki a győzelmet várja el?

 

– Piszoknehéz ilyen hamar fejben átfordulni. Nem a legtökéletesebb mentális állapotban vágtunk neki annak a bajnokinak, hiszen ha azt nézzük, majdnem két hónap telt el úgy, hogy nem nyert a csapat. Erre nem lehet edzést tartani. Sokkal magasabban kvalifikált klubok ellen vízilabdáztak a srácok több mint egy hónapig, majd hirtelen jön egy hazai meccs, ahol kötelező a győzelem. Arról nem beszélve, hogy nehéz „megtörni a jeget”. Az első siker, mindig nehezen jön.

Kikaptunk hazai pályán, de aztán idővel kiderült, hogy ez a Debrecen egy „sötét ló”, 13 ponttal jelenleg a tabella 8. helyén állnak, amire úgy gondolom, nagyon kevesen számítottak.

 

Végül sikerült felállnia ebből a csapatnak, és jöttek az első pontok is az idei szezonban. Azt gondolom a hozzáállásra és az elhivatottságra nem lehet panasz.

 

– Sikerült felállnunk. Ezt követően két rangadónk volt a Miskolc és a Kaposvár ellen, mindkét mérkőzésen úgy játszott a csapat, ahogy azt elvártam tőlük és két győzelemmel zártuk ezeket az összecsapásokat. Nagyon elhivatottak a fiúk, remek velük együtt dolgozni, mert mindig éhesek a sikerre. Az egész ott gyökerezik, hogy ez egy kiváló közösség, nagyon jó a csapatmorál, szeretik egymást a játékosok, nincsenek klikkesedések. Emellett szeretném kiemelni a munkamoráljukat is. Mindent végrehajtanak, ha melózni kell, melóznak, hajtanak. Én mindezt az elmúlt évek építkezésének tudom be, illetve az előttem lévő vezetőedzők, Gabi [Kis Gábor] és Peti [Komlósi Péter] munkájának.

 

 

 

 

Szeretném, ha egy kicsit beszélnénk a fiatalokról is. A félév során több ízben jutottak játéklehetőséghez, valamint rendre az ifjúsági, sőt serdülő együttesünkből is vízbe ugrik OB I-es találkozón egy-egy szentesi növendék. Milyennek látod az ő munkájukat?

 

– Az előrelépés mindenkinél látható a maga tempójában. Azonban a rohamléptékű fejlődést nem lehet elvárni ezektől a játékosoktól. Azt gondolom, az a feladatunk, hogy észre vegyük, azt hogy mi az, amiben előre léptek, és mik azok a területek, ahol lassabban fejlődnek és arra kell hangsúlyt fektetnünk. Úgy érzem, hogy aki a felnőtt keretben, vagy annak közelében van, az jó úton halad. Igazából ez jellemzi a Szentest, a mi klubunkat, és ezt szeretnénk tovább vinni, hogy a hazai nevelésű játékosok meghatározó szerepet tölthessenek be a felnőtt csapatban.

 

Két győzelmet aratott az utolsó fordulókban a csapat, ezt követően köszöntött be a téli szünet. Megtöri a lendületet ez a 2 hónap?

 

– Ez február 7-én, Egerben fog kiderülni. Az biztos, hogy a Kaposvár meccs után egy nagyon jó flow-ba kerültünk. Magabiztos volt a játék, magabiztosak voltak a játékosok. Jó lett volna még ott egy két rangadót lejátszani. A másik oldalról tekintve pedig szerintem abszolút pozitív, hogy két győzelem után mentünk el szünetre, hiszen ha adott esetben ezek a mérkőzések nem így sikerülnek, akkor 2 hónap mentális őrlődéssel teli időszak várt volna a srácokra. Így biztos nagyon nehéz lett volna elutazni február 7-én Egerbe. Ez természetesen 6 ponttal a zsebünkben sem lesz könnyű, de látva a téli alapozást, én bizakodó vagyok.

 

Mit tudhatunk erről az időszakról? Hogy néz ki a téli alapozás?

 

– Három hét teljes pihenőt kaptak a játékosok az év végén. Január 5-én kezdtünk, ez már a harmadik hetünk. Eddig főleg a fizikai munka került középpontba, de mivel ez egy rövidebb időszak a nyárihoz képest, az első héttől fogva végzünk labdás a taktikai edzéseket is. Január 21-23 között Nagyváradra utazott a csapat egy edzőtáborba, itt fordítottuk át a felkészülésünket a taktikai és játékelemek gyakorlásának irányába. Szerdán és csütörtökön a nagyváradi csapattal játszunk egy-egy edzőmérkőzést, de csapatépítő foglalkozás is szerepet kap ebben a néhány napban. Ezt követően pedig készülünk tovább a februári rajtra.

 

Négy meccs maradt hátra az alapszakaszból. Mit vársz ezektől a találkozóktól?

 

– Év eleje óta az a célunk, hogy lépésről, lépésre haladjunk. Ez most szerintem hatványozottabban igaz. El kell mennünk Egerbe az első fordulóban, ahol, ha bravúrt szeretnénk elérni a bajnokságban – ami a 8 közé jutást jelentené, és bár ez nem elvárás a srácoktól, még mindig elérhető távolságban van – ahhoz fontos lenne győzelemmel kezdeni. Ez a mérkőzés nagyban meghatározza következő három meccset is, amik semmivel sem lesznek könnyebbek ennél. De ahogy mondtam, lépésben haladunk, és először erre a találkozóra kell összpontosítanunk.

 

 

Az alapszakasz hátralévő négy bajnokija:

2026. február 7 – One Eger – Metalcom Szentes

2026. február 14 – Metalcom Szentes – UVSE

2026. február 21 – KSI – Metalcom Szentes

2026. február 28 – SZVE Goodwill Pharma Fortacell – Metalcom Szentes

 

 

fotó: Vidovics
szerző: Sebøk