Nem indult zökkenőmentesen az alapszakasz a fiúk számára, hogyan emlékszel vissza a szezon kezdetére?

Egy augusztusi edzőtáborral indult ez a szezon, ahol azt gondolom, nagyon jól összekovácsolódott a társaság. Sajnos nagy hendikeppel vágtunk neki újra az A1-nek, mert összesen 9 ifjúsági korú játékosom volt, ami az A1-es csapatokat tekintve a legkevesebb számot jelenti. Még augusztus végén elindult a bajnokság, ahol az első fordulókban a legerősebb ellenfelekkel mérkőztünk meg. Általánosságban elmondható, hogy másfél-két negyedig szűk különbségen tudtuk tartani ezeket a csapatokat, de utána azért kinyílt az olló és nagy különbséggel le tudtak győzni bennünket. Voltak hiányzóink is az első fordulókban, két meghatározó játékosra nem számíthattam, de összességében azt állapíthatjuk meg ebből az időszakból, hogy a csapat még korántsem érett össze.

Ezt követően azonban mintha rátaláltatok volna egy nagyon jó formára, hiszen volt itt Honvéd és Vasas elleni győzelem és számos nagyon szoros végeredményt hozó kiélezett mérkőzés.

Valóban nagyon jó meccseket játszottunk, bárki is volt az ellenfelünk. Nyertünk is néhányat, de volt néhány olyan is, ahol apróságok kellettek volna a bravúrhoz. Egy góllal kaptunk ki top csapatoktól, akik kétségtelenül a Final 8 várományosai voltak. Én azt gondolom, egészen jól sikerült ez az időszak számunkra. Ezt követően azonban újabb balsors ütötte fel a fejét, egyik játékosunk vállsérülése makacsnak bizonyult és műteni, kellett, illetve egy további játékos tanulmányaira összpontosított, és úgy alakult, hogy be kellett fejeznie a játékot. Így gyakorlatilag egy kezdőcsapatot tudtam kiállítani az ifjúsági korú játékosokból. Így folytattuk tovább.

Mit jelentett a felsőházba jutást?

Tizenegyedik helyen jutottunk be a felsőházba, azaz a legjobb 12 együttes közé, ezzel kvázi el is értük a célunkat, ami a tavalyi A2 után az volt, hogy stabilan az A1-ben tudjunk maradni. Ennek legbiztosabb módja a felsőházba való bejutást jelentette az alapszakaszt követően, amit ki tudott harcolni a csapat, és ezért nagyon büszke is vagyok rájuk.

A biztos bennmaradás tudatában, hogyan vágtatok neki a felsőházi rájátszásnak?

Ami kissé kedvezőtlen volt számunkra, hogy nagy harc volt a felsőházba kerülésre a Pécs és a Miskolc között. Ez a mi szempontunkból azért volt jelentős, mert a felkerült csapatok elleni eredmények utáni pontokat tovább hozták a csapatok a felsőházba, és ha a Miskolc került volna fel, akkor a 9. helyen jutottunk volna be a legjobb 12-be, és adott esetben egy erős tavasszal sanszunk lett volna arra, hogy előrébb végezzünk a tabellán. Viszont a Pécs lett végül a feljutó, így öt pontunk volt és ahhoz, hogy az első nyolcba kerüljünk, kvázi földöntúlit kellett volna véghez vinnie a fiúknak. A célunk így nem volt más, minthogy minden esetben hozzuk ki magunkból a legjobbat és tudjunk meglepetéseket okozni. Sajnos pontokban nem tudtunk meglepetést okozni tavasszal.

És játékban?

Játékban maximálisan. Ha jól emlékszem talán két olyan meccsünk volt, ahol nagyobb arányú vereséget szenvedtünk. Az összes többi összecsapáson még az ellenfél edzője is gratulált a csapatnak, mert bár könnyű mérkőzésre számítottak ellenünk, ehhez képest az utolsó percekig nyílt találkozót játszottunk. Kőkemény munkát végzett ez a csapat és maximálisan meg vagyok elégedve a fiúkkal. Nagyon nehéz dolgunk volt, de helyt álltunk. A célunkat elértük.

Nagyon sok serdülő korú játékos játszott ezeken a találkozókon, ami egy kettős próbatétel volt számukra hétről-hétre, hiszen a saját korosztályukban is megmérettettek. Hogyan láttad az ő teljesítményüket?

Volt olyan eset, hogy több serdülő játszott, mint ifi. Nyilván ez komoly nehézséget okozott, mert ritkán tudtunk együtt készülni, és a helyzetből fakadóan több esetben zavarhoz vezetett a vízben, de ez ilyen helyzetben azt gondolom, nem nagy gond, mert a serdülő fiúk minden esetben kitettek magukért. Itt nyilván mérlegelni is kellett, hiszen nekik nagy esélyük volt a 8 közé jutásra – ami sikerült is nekik – és teljesen érthető módon ez élvezett prioritást a klub részéről is.  Nagyon sokan közülük két tétmeccset játszottak egy-egy hétvégén, ami hatalmas igénybevétel, ráadásul az ifiben nyilván fizikálisan erősebb vízilabdázókkal kellett felvenniük a harcot úgy, hogy egy órával előtte jöttek ki a saját korosztályuk mérkőzéséről. Ennek ellenére azt tudom mondani, hogy volt közöttük olyan játékos, aki hozta az ifjúsági szintet tudásban és játékban egyaránt.